könyvet kaptam az embertől, pont azt, amit kértem, ezt itt. Nem újdonság, hogy én meg a főzés, hát hogy is mondjam, barátok nem vagyunk. Megfőzök én amúgy mindent. De ha van kenyér, meg van vaj, minek órákat tölteni a konyhában? Egyébként is, ha az ember szeret főzni, akkor főzzön, én meg inkább felásom a kertet, meg lecsiszolom az asztalt, meg lefestem a fél fürdőszobát. De mióta Ottolenghi-ről tudok, hát, végem van. Amikor egy éve kb először mondtam az embernek, hogy Ottolenghi-t főzök estére, úgy körberöhögött, hogy csak. Tudvalevő, hogy a receptjei három kilóméter hosszú hozzávalókat tartalmaznak, ráadásul olyanokat, amiket nem éppen a mi helyi boltjainkban tudnánk beszerezni. Na és akkor jött a Simple. Annyira jött, hogy minden héten (néha kétszer is) főzök belőle, sőt, a Szenteste vacsorája is ebből lesz. Itt úgy van, hogy 24, az Christmas Eve, az itt nem nagy, de nekem az A Karácsony, a Szenteste. Akkor halat csinálok (ebből a bizonyos könyvből). Majd a vacsora után elhagyom a konyhát és az év hátralévő részére átadom az embernek. Itt 25 a Karácsony, de én addigra már a Szentestével letudom, jöhet bármi. 25-én az ember hagyományosan, ez az egyetlen közös hagyományunk szerintem, szóval reggel eggs benediktet csinál, pezsgősreggelizünk. A Santa addigra letette a zsákját a kandallóra, ami tisztára, mint a Mikulás, aki szintén jön, decemberhatodikán, így duplán jön. Megreggelizünk. Tíz-tizenegy, mire azzal végzünk, aztán elkezdődik az ajándékkibontogatás. Miközben a pulyka bemegy a sütőbe, majd három-négy felé elkezdődik a karácsonyi vacsora, ha családilag vagyunk. Ketten nem hozunk ki sokat belőle, akkor lehet, hogy normális vacsoraidőben állunk neki enni. Aztán 26-án boxing day van, amikor újra pénzköltésre hívnak a harangok, lehet menni tolongani, elkölteni a nem lézető karácsonyra kapott pénzeket. Mi meg elmegyünk sétálni, meg maradékot eszünk, társasozunk, korcsolyázunk, hóembert építünk.