eső

esik, két napja. Első nap még napos, elkaptuk, mentünk sokat. Azóta eső. Ma átvált hóba, remélem. És akkor történelmi pillanat – nekem legalább is – látjuk Edinburgh-ot hóban. Skócia le van maradva hetekkel mindig, itt még nem virágzik annyi nárcisz, mint délen, bár igazán itt az egész kert dolog más. Internet sincs, térerő is ritkán. Ami egész jól hangzana egy nyaralás alatt, de ha az egyetlen másik opció a tévé, folyamatosan, olvasni sem tudok mellette, de ha elvonulok másik szobába olvasni, akkor nem vagyok szociális. Eh. Nincs belőle baj vagy feszkó, de akkor ne jöjjünk ide hat napra és nézzünk tévét folyamatosan. De mondom, ma öröm van, mert a kutyát lepasszoltuk és megyünk Edinburgh-ba, este meg az ember tesójáékhoz vacsorára (bár a tévé ott is folyamatosan menni fog a háttérben, mert kell egy tévé minden helyiségbe, és abból az étkező sem maradhat ki) Nekem nincs bajom a tévével. Nézze meg mindenki azt a műsort, ami tetszik neki, nekem pl. fix mániám a szombat esti skandináv két óra. De az, hogy folyamatosan menjen, csak és kizárólag háttérzajnak, hát na. Nem lehetne zenét hallgatni inkább akkor?

Na befogom. Húsvét van. És gondolok a régi húsvétokra, a gyerekkoriakra, de jó volt. Tegnap finom halat ettem, kedves rokonokkal, ebédre, aztán sokat olvastam a kerttörténetes könyvemet, amikor pont nem ment a tévé, ma meg ha nagyon szakad, kinéztem egy jó kis kiállítást. Úgyhogy igazán nincs panaszra okom. Viszont két napja visszatérő álmom van. Na, az aggodalomra ad okot.

tízezer

lépés, a telefon szerint, mert okos. Még pár helyen fagyos volt a föld, de főleg sáros, a végére nagyon sáros, a kutya fehérből fekete. A szomszéd faluba mentünk át, ahol a templomkert telis tele van nárcisszal, meg is volt a nárciszünnepük a múlt héten, hóban. Baromi jó ez a napi másfél óra, kint, szélben, napban, hogy megtehetem, de hát mozogni meg kell, nem? Ülök a gép előtt naphosszat. El ne felejtsek szemészetre bejelentkezni. Ja, nem vagyok asztmás és tüdőrákom sincs, csak köhögök, de már sokkal jobb, az embert jobban zavarja, mint engem. Mostanában amúgy is úgy veszem észre, hogy bármit csinálok, zavarja. Reggel a pirítósom roppanása zavarta. Kéne neki már pár nap szabi. Mielőtt megműtik a kezét, mert végre brit tudósok három év után bebizonyították, hogy nincs mese, tényleg meg kell műteni és most már kapott is időpontot. Csak három év. Vagy négy. Mi az. Na mindegy, addig még van két hét, meg húsvét, amire megint havat mondanak. Túléljük.

virágos

hova

máshova írjam le, mert az embernek nem mondhatom el, az már biztos. Elmentem a barátnőmmel egy kutyakörre. Nagyon jó helyekre tudunk elmenni, ez is szuper volt, a két kutya tökjól kijön egymással, bár a Henry úgy nagyjából tojik mindenki fejére az első pár perc után. Hatalmas domb, körbe szépkilátás, a Temzével a háttérben. Igaz, hogy itt még pont nem jártam vele, de sok kutya szaladgált és körbekerített rész volt, national trust, házak a szélén, ők meg gondolom amúgy sem akarnak beszaladgáló kutyákat, úgyhogy megnyugtatott a kerítés. Az egyik részen, úgy egy óra járkálás után, volt egy pad, leültünk, szépkilátás, napsütés. Még gondoltam is, hogy milyen jól néz ki már a kutya a dombon és a háttérben az a sok szép minden. Egyszer csak volt a dombon, nincs a dombon. Én nem láttam, hogy hova visz vagy milyen meredek, semmit. Mikor már egy idő után nem jött, mondom megnézem mi van. Hát addigra már lent volt az egyik kis kapunál és ment is ki rajta, szépen az útra.. A szívem is megállt, de közben ezerrel szaladnom kellett le a meredek dombon, ami sáros is volt, kiabáltam utána, de semmi nem hatotta meg, csak ment. Ment egy nő kifelé, majd jött egy fehér kocsi, na mondom kész, megfogják és elrabolják:) ez volt a legnagyobb félelmem, nem is az autók. Mire végre leértem és szerencsére ott is találtam, rázta a hátsóját meg csóválta a farkát, sőt, még javasolta is, hogy menjünk másfelé inkább, de ne visszafelé. Húúú, még mit kap azért, hogy utána vissza kellett másznom arra krv dombra, alig bírtam levegővel. Ja, utána még cserébe meghömbölgött rókaszrban, jó illatosban, na sebaj, jól bevágtam egy kád vízbe, azt meg ő nem szereti. Azóta meg alszik. Hát kidőlt az aranyom.

hunyor

hajnal

négykor arra ébredtem, hogy hasogat a fejem, hogy hú de meginnék egy teát, de nem volt erőm lemászni. Hallgattam az esőt és pörgött az agyam valami hülyeségen, ami talán tényleg az, nem is tudom miért hozok ki annyit mások hülye viselkedéséből, na mindegy. Esik, csak esik, csak essen.

szombatot

tartok. Reggel ki a kutyákkal, mert vittem a szomszédét is, aztán nekiálltam a télikertnek, mondjuk télinek lehet nevezni, de kertnek? Ott szoktunk enni, lenni nyáron, de télen csak tárolója mindennek, ami kosszal jár. Ott ültetek pl. virágmagokat is, mert ilyenkor már kezd melegedni. Pikkpakk készen lett, az ember majd kérdezi, hogy hova tetted ezt, meghova tetted azt? Csináltam jótékony zsákot, meg egy csomó minden ment a garázsba. Na mert ott is minden van, csak autó nincs. Aztán konyha, lement két mosás, teregetés, egészen jó kis terápia egy ilyen délelőtt. Most még gondolkozok, hogy süssek-e valamit holnapra, mert egész nap nem leszek. De előtte nekilátog az estébe nyúló munkának.

Nade. Tegnap beengedett egy srác egy hosszú kocsisorba, nőnapi ajándéknak vettem. Az ember meg elment Londonba, hozott nekem svédmagazint, pedig nem is kértem, mégis hozta, azt is nőnapnak vettem. Majd este, miután kikérdezte, hogy mi volt a dokinál, ahol légzésvizsgálatot csináltak, kérdi: “megmutattad az állatorvosnak a foltokat magadon?” Eh! Elfogadom ezt is nőnapra. Ó hogy nem jutott akkor eszembe azt mondani, hogy tudod a Henry állatorvosának, annak a fiatal bongyor srácnak szívesen megmutatnám!

engem

teljességgel felháborít és végtelenül elszomorít az idegengyűlölködéskeltés, ami otthon megy. Döbbenet. Döbbenet, amikor tanult és intelligens ismerősök szidják nekem a bevándorlókat, de úgy, hogy még soha életükben egyet sem láttak, sőt, az ország határát egyszer sem lépték át. Ez a szűklátókörű, megbélyegzős és irigy viselkedés, hát nem tudom. Hova vezethet? Félelmetes.

Üdv, egy bevándolró. Ja, csak hogy én tanultam és fehér a bőröm és nem az utcán élek? Hát krva szerencsés vagyok. Amikor idejöttem Angliába, nekem sem volt munkám és alig volt pénzem és piszkos honvágyam volt, de az élet máshogy hozta és megtehettem, mert hagyták, hogy beilleszkedjek és haladjak előre. Ah .. mindegy. Ások egyet, az megnyugtat.

amilyen gyorsan

jött, olyan gyorsan olvad is a hó. Ma reggel még éppen elkaptam, kis utakon sok a hó, hótoló errefelé ismeretlen, szerencsére nem járt senki, de azért én mentem, vannak ismereteim hóban vezetésről, itt meg a négykerékmeghajtásúak csak gyerekeket iskolába hordásra alkalmasak, annyit mondok, de nem leszek cinikus. Maradjon is mindenki otthon és féljen a hótól, legalább nem nekem kell lehúzódni az útról, amikor egy háromszor akkora land rover jön, áh, angolhülyék. Elmentem egy kertbe fotózni, a hónak a legvégét még elkaptam. Aztán felmentem a dombra, el egy kedvenc kis falumba, hogy még ott is lássam a havat, gyorsan. Ennyi volt, kész, a hunyorok már élvezik az egyfokot és nem kókadt a fejük.

Ah, tegnap meg kiültem a sufniba, várni a vörösbegyre. Nem nagyon fáztam, aztán mikor már egy óránál többet is kint voltam, megjelent az ember forró teával. Milyen rendes már?!

havas

már megint

azzal a még egyetemi szerelmemmel álmodtam, aki már jó pár éve meghalt. Álltam egy fal előtt, ahol ő szokott állni és várni rám (ilyen nem is volt, csak az álmomban volt az a múlt is), és odaképzeltem, de nem volt ott, sehol nem volt senki, csak álltam, nagyon jó érzés volt. Egyszer csak bicajjal arrafelé jött az apukája, leszállt a bringáról, rám mosolygott és álltunk ott ketten, csöndben. Mindig jó az Ádámmal álmodni, mert valahogy valami végtelen nyugalom van ezekben az álmokban.

Esik a hó. Alig megy át pár autó a falun. Ma én voltam az önkéntes kávéfőző és sütisütő, havi egyszer, a faluházban van ez, svéd fahéjacsigát és meggyessüit csináltam, mamaféle. Rengetegen jöttek, már ha a falunk akár összlakosságát is lehetne rengetegként emlegetni, szóval 18 körül, de csak mert nem volt iskola, senki nem ment be dolgozni, így az ember is eljött, most először.

Azóta dolgozok, reggel meg havas kertfotózás, szerintem nem is fogok tudni aludni este, olyan izgatott leszek. Vagy inkább aludjak, mert az álmodni sokkal szebbeket tudok néha.

sül

egy meggyes süti, mert holnap kávét adok meg sütit, a faluházban. Minden hónap első péntekén valaki, én meg bevállaltam márciusra, de még nem biztos, hogy el tudokmenni tejért a kávékhoz. Sebaj, sütnivaló van. A kutya kimenős, fázni fog az aranyom, de vitték a kiskabátját. Én meg ülök a kandalló mellett, dolgozok, sütiillat terjeng és hull a hó. Kell ennél idillebb? Azért tudok elképzelni. Ha megsül, kimegyek járni egyet, mert ha hó van, nehezen tudok ülni a hátsómon ám. Pedig irtóra dolgoznom kellene.