frissködös

a reggel, a kutya ma kimenős, így nem visz rá a lélek, hogy menjek vele, ráadásul nem tudok napok óta aludni, gondolom az izgalom, hogy szombat reggel átruccanunk pár napra Belgiumba a barátnőmmel a barátnőnkhöz, bocsánat, a testvérünkhöz, neki igazából, nekem meg fogadott, na mindegy is, végre találkozunk, nagyon ritkán jön ez így hármasban össze, holott otthon közel laktunk egymáshoz, sőt, egy egyetemre jártunk. Most meg végül is csak a csalagút és majdnem máris látjuk egymást. Előtte lesz egy húzós péntek, aztán irány, aztán beindult a szeptember, mert már írom fel, hogy mikor mi van, munka is van, végre. Na de előtte, irány az uszoda. Ja nem, kávé!

feltettem

a HG-ben megjelenteket ide, klikk

nyár van,

luxusprogramot tartottam. Elővettem az Imágót, másodszorra, kint a napon, magányomban, olvastam, a kutya aludt mellettem, sehol egy zaj. Érik a paradicsom ezerrel. Ma reggel könyvespolcokon mentem végig, lett egy doboz könyv, meg van még pár, amit az ember engedelme nélkül nem dobozolok be, majd ha ő is nyilatkozik, akkor visszük a cseritibe a dolgokat. Dobozolás után palacsintát kapott, amerikait, áfonyás-juharszirupos-békönös, azt mondta, hogy jé, július négy van, de mondtam, hogy nincs, és karácsony előtt ne is számítson újra ilyenre. Aztán mindjárt átmegyünk a svédszomszédhoz italozni, holnap meg végre kinyit az uszoda, két hét után, már alig várom. Kicsit vihar előtti csendet érzek vagyis nem is vihar, hanem valami nagy nagy változás, de érzem, hogy mi, de várom, jöhet.

tegnap

a Yorkshire Dales-ben kellett volna barangolnunk, most éppen a kutyával a tengerparton szaladgálnánk, Skóciában, közben telítem a kukát és szabadulok meg minden gönctől, sütök, főzök. Van jótékonysági táska, ruhákkal, ezeréves papírdolgok, ami már nem kell sehova, azok kuka. Mert az ember annyira el van havazva, hogy mégsem ment szabira, viszont hosszú hétvége lesz itt, úgyhogy tervezek valami hosszabb túrát, még a nap is süt, adjunk neki, pár nap még az augusztus, a ház kezd már hűvös lenni, a reggeli zuhanyzásnál már kell villanyt kapcsolni, és néha már a konyhában is lámpánál főzünk.

búzavirág

teknős

szitterek lettünk. Mert a szomszédék (az a bizonyos), elmentek úgy nyaralni hétfőn, hogy vasárnap jutott eszükbe, hogy hát jé, a teknős! De az is úgy, hogy jöttek haza délben félrészegen a hatéves fiuk szülinapi partijáról, a csajon totálisan látszott, hogy ivott, a srác talán annyiranem, én meg pont kocsit takarítottam, így (megint) rám esett a választásuk, ha már ott voltam, mert éppen azon gondolkoztak, hogy mi lesz a teknőssel. Még szerencse, hogy a kutya már pénteken eszükbe jutott. Komolyan, ilyen állatnak minek állat? A teknőssel nincs gond, ki kell tenni a fűre, este meg bevinni a házba. De erre is az embert kérem ám meg, én nem vagyok egy állatbarát, így átmegyünk együtt, én keresem az állatot, mert eléggé beleolvad a kertbe, az ember meg beteszi a helyére. Azt mondja az ember, hogy ne hagyjam, hogy ez a csaj ugráltasson. Ez nálam még nem az ugráltatás kategória, de olyan kettős érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Múlt héten fél napot dolgoztunk együtt, virágot szedtünk és csillió csokrot csináltunk, mert a virágfarmos nő szabin volt és a szomszédlány amúgy is szokott ott dolgozni, így behívott arra a napra, nem bántam, az tökjó volt és elég jól tudtunk együtt dolgozni. Megkértem, hogy ha viszi be a városba a csokrokat, akkor vegyen nekem kenyeret a péknél, vett is, majd felhúzott szemöldökkel közölte, hogy milyen drága kenyeret eszünk. Hoppá! Én nem szóltam menki, hogy számításaim szerint, ti az én havi fizetésemet felét bébiszitterre költitek, mert inkább passzoljátok le a gyerekeket minden este hétvégén, csakhogy szórakozni tudjatok menni, namindegy. Most majd végre kap rendes munkát (ja a szóbeli interjún megdícsérték a felvételi munkáját, amit én csináltam neki*, köhöm), egy óra az út oda, egy vissza, alig lesz itthon, mert maga a munka sem olyan, hogy ötkor vége, alig látja majd gyerekeit, a férje szintén, mert ő meg ugye filmes, de hát kinek a pap, kinek a papné.

*ír, egyik nap, hogy sos, jelentkezett egy állásra és kértek tőle beadandót, de az ő computer skill-jei, hát, öö, tudnék-e segíteni. Hat, azaz hat órámba telt, mire megcsináltuk, mert persze átjött és még akkor találta ki a dolgokat. Én csináltam a dizájnt hozzá, ő meg a tartalmat, na de bocs. Erre mondja az ember, hogy ne hagyjam, hogy ugráltasson. De ebből én is tanulok, mindig azt mondom. És nem hagyom.

Bocsánat, hogy a blogolvasóknak ez jutott, de valahol ki kell adni. Majd jövök kellemesebb dolgokkal, például, hogy megvan a fürdőruha és iggenszép nagyonjó és alig várom, hogy menjek benne valahova. Vízalá, leginkább.

dália

tanulom

a svédet, miközben a barátnőmnek file-okat keresek, multitasking, elvárás, manapság, sos kell, úgyhogy két lecke között, közben vége a napi leckének, beteszem a game of thrones soundtrack-et, nem be, hanem a youtube-on, és azon gondolkozok, hogy kellene-e netflix, hogy meg tudjuk nézni az évadokat, negyedikig láttuk, egy otthoni voltkollégámtól kaptuk a dévédéket kölcsön, úgyis jön a tél, a hosszú estek, már hetek óta gyertya van a kandallón, amúgy reggelihez mindig van, de a kandalló az más, az már a behúzódás, a nappaliba nyáron alig jövünk be, hajnalban már lehet fázni rendesen, amikor lecsúszik rólam a takaró, én majdnem az ablakban alszom, olyan közel, bejön a friss reggel, szóval ha lenne netflix, akkor biztosan vannak ott svéd meg dán filmek, mert jön a tél, meg kellene már venni a tulipánhagymákat, meg ha már ott vagyok, akkor az ember anyjának valamit venni, vinni, ha úgyis megyünk északra, de ha már megyünk, akkor nézzünk is, így bevágunk a Yorkshire Dales-be, ezzel legalább tíz órás lesz a Skóciába érkezés, ahol másnap reggel már fotózásom lesz, csudajó helyen, na de cska mondom, hogy ezek a gondolatok nem egymásután, hanem egyszerre vannak a fejemben és nem csak most, hanem egész álló nap, mindenféle minden, egyszerre és néha megőrülök és úgy meditálnék, de ha meg elkezdek meditálni, akkor elalszom. Még szerencse, hogy elkezdtem jógázni és akkor egészen rendben vagyok.

legalább öt

éve, hogy a francia barátnőmnél voltam, pontosan, hogy kétezertizenegy, atyaég, akkor nem is öt, na mindegy, akkor ott is hagytam nála az akkori bikinimet, nem nála, hanem ott a kukában, vége, hogy majd úgyis már kellene új. Az, hogy úszni járok, azt a decathlonban el lehet intézni olcsójjér, na de a Balaton? vagy egy Széchenyi fürdő? vagy akármi, oda mégsem jelenhetek meg úszódresszben (a szomszéd lány, akinek sikeresen megcsináltam az interjúmunkáját, s behívták szóbelire, egy elég menő pont ilyen medencés helyre, egyszer el akart oda vinni, de hát mondtam, hogy úszódresszben neeem, vele meg pálne nem, de az más téma), szóval fürdőruha. Ami nálam az egy vagyon kategóriát meríti ki, gumicsizma annyiért jöhet, na de fürdőruha? Blablablaa, nézegettem egy fürdőruhát egész évben, és most, hogy már a kutyának se kell, leárazták és éljen, lesz fürdőruhám, tervezhetek másféle vizes helyeket, mint az uszoda. Roppant gondokkal küzdök, felfogom.

Izland

felől jön alacsony légnyomás, azt mondják, izlandi fejfájásom van akkor, azt mondom. Tegnap úsztam, meg jógáztam, azt hittem, hogy kicsattanva ébredek és folytatom a tegnapi sportnapot, de egyelőre még nem. Ahelyett képeket küldök el, számlázok, felzárkózok a teendőkkel. Mosok is, mert a melegfülledtségben pont ki tudok teregetni, míg az izlandi eső ideér. Megjelent az utolsó cikk, na jó, nem az utolsó, csak ebben a sorozatban az utolsó. Legközelebb az olasz kertem jelenik meg május környékén, dehogy, az egyik szerkesztő tulipánt ültetett tavaly, az fog megjelenni, azt hiszem az októberiben. Remélem a dél-afrikai októberi is ideér hamar, nagyon kiváncsi vagyok. A napokban remélem elkél a lakás is, mármint hogy talál lakót, kedveset, nem olyat, aki rohadtkrumplit és fokhagyma és csicseriborsó rengeteget hagy maga után, valamint nem viszi le a szemetet hetekig, hónapokig, olyan is van. De nem kellett semmi bútort cserélni, sem szerelni semmit, nézem a jó oldalát. Mindig, mindennek. Ennek a fejfájásnak is, de azt nem találom.

dáliás

Kísértetek

Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.

Rakovszky Zsuzsa

alma

az egész

vizesvébé úszását le lehetne forgatni az én ötven hosszom leúszása alatt, feltételezem, hihi. Nagyon szeretem azt a várost, ahova úszni járok, általában csak átmegyek rajta az uszodáig és nem állok meg, de most mennem kellett bankba, így elmentem a kedvenc könyvesboltomba, mindig, mindig elmegyek oda, ha ott járok, képeslapért főleg, mert olyan jó művészeket hoznak, egyik kedvencem Eric Ravilious (mutatom), ha tőle találok valamit, teszem is keretbe. Könyvekre meg ott inspirálódok, majd megveszem az amazonról. Szégyellem is érte magam.