megjelent

az első cikkem (a hatból) Még nem láttam, csak szólt a szerkesztő, akivel együtt dolgoztunk ezen, hogy neki már megvan az április szám, ott van, sőt, egy képemet külön máshol is használtak, hát öröm van. Már alig várom, hogy én is lássam, akkor aztán majd megmutatom. Persze már láttam, hogy milyenek az oldalak, melyik képeket használták, már három hónap anyaga készen is van, de hát úgy nyomtatásban megfogni, érezni, az lesz majd valami.

borsó,

mert a helye készen van, vegyek már ültetni való borsót. Felütöttem a csillió kertes könyvem közül az egyiket a laptopomat, majd tájékozódtam a témában, mert a tavalyi választottam bár bejött, miért ne legyen valami más. Megtaláltam egy nagyon jó magos oldalon, majd átmentem egy másikra, ami inkább virágokban van otthon, de azért zöldség is, ott is megvolt az a változat, kisebb kiszerelés, alacsonyabb ár. Azért is mentem át oda, mert ott tudtam, hogy kettőt veszel hármat kapsz akció van. Találtam még hozzá egy érdekes uborkát, meg tököt. Ezután irány keresni egy akciós kódot is, van ezeknek gyűjtőhele a neten, bizony ám, beírod hova kéred, máris ad valamit. Kaptam is ingyenes kiszállításhoz kódot, be is írtam, kész vége. Mindez lement max tíz percen belül. Hát ilyen időket élünk?! Még szerencse, hogy a kert nem virtuális, nagy szerencse. És hogy lesz majd igazi, finom borsó.

péntek,

a jóég küldött. Minden éjjel álmondok, volt pasikkal, otthoni barátokkal, minden éjjel, nagyon sokat, nagyon alapos álmok, részletekkel telik. Tegnap volt rémálmos is, kiabáltam, ezzel jól felébresztettem az embert. Az őrületbe kergetődök, amikor öt csetablak van nyitva és minden kolléga azonnali választ vár, és csak villog az ablak és villog és a saját munkámmal nem jutok előbbre, de hát ezt oldjam meg én. Napos péntek, ez kell. A hétvégén ásni fogok, megint izomlázasra ásom majd magam. Lesz pubos szülinapozás, meg bent vagyunk a kalapban egy üvegházért, hárman a faluból, ha kihúznak lesz üvegházunk, ha nem,  akkor sincs világvége. Nyílnak a nárciszok.

*

Vadonatúj

Elhasznált részek ha kiesnek,
a teremtés azért nem áll meg.
Paplan alatt csendben vajúdó
felhők alatt most készülődik
a szürkeség mögött az új.
Most készülődik a kék, a sárga
s a győzedelmes rózsa-szín.
Vadonatúj lesz sok régi részből,
reá sem ismer, akiből készül.

Károly Amy

február

tizennyolcadikán izomlázasra kertészkedtem magam, persze, hogy ástam is, persze, hogy jól visszaestem a múlt heti nyavajába. A reggelt neocitránnal úgy gyűröm, hogy közben Koppenhága dolgokat nézegetek, mert közeleg a születésnapi ajándék beváltása, májusban. Brit mértékkel nézve is nagyon drága skandinávia, úgyhogy nagyon résen kell lenni. Egy napot Malmöben fogunk tölteni, át a hídon!, akkor gyakorolhatnám is a svédemet, ha akarnám, meg ha ezek a skandináv népek nem tudnának olyan jól angolul, mint ahogy. Elképesztő, hogy engem mennyire nem vonz egy dél-európai ország sem, viszont hú, nagyon vonz az észak. Gyűjtés, pajtás.

a konyhába

már reggel besüt a nap, a szomszéd cseresznyefája mögül, olyan jó. Már pár hete újra nyitott ablaknál alszunk, a madarak egyre jobban nyomulnak és egyre korábban. Az ember ígér ruhaszárítót, de azt mondja olyan kényes vagyok (ezt honnét veszi?), hogy majd bezavar a képekbe, de mondom neki, hogy majd megmondom hova  tegye, pontosan hogyan nézzen ki és akkor nem lesz gond, nem? Lassan vége a hóvirágoknak, már nárciszok vannak, itt-ott már virágoznak is, de már mindenhol csupa bimbósak. Két házat is nézegetek a faluban, elmentek a korábbi lakók, akik megvették őket magasról tesznek a kertre, az egyik éppen teniszpályát épít, a másikakat meg simán nem érdekli, nem tudom, hogy egyáltalán látják-e, hogy náluk lesz először tulipán.

hóvirágos

második

napja nyomom a betegszabit, hatalmas lelkiismeretfurdalás közepette (aki hülye). Most már megmaradok, de tegnap még nem voltam ebben olyan biztos. Kérdi a barátnőm, hogy voltam-e dokinál. Ha-ha. A doki itt nem áll szóba az emberrek olyanok miatt, mint zéró hang, brutális köhögés, irdatlan fejfájás, arra ott van a paracetamol meg az ibuprofen, menj be bármelyik boltba és vedd meg és gyógyulj. Ilyen szempontból tényleg jó, hogy fel tudom hívni a főnökömet, hang híján sms-t tudok küldeni, hogy sajnos lerobbantam. Mondjuk gondolhattam, hogy valami van, mert napok óta nem kívánom a teát. Az ember este buborékosat nyitott, az bezzeg jól esett. Gyógyszerre inni, mindig is volt egy sejtésem, hogy az tud valamit.

mínusz hat,

alap, azért a napsütés rá tudott segíteni, meg a tollkabát. De a lerobbanás ellenére is megérte Krakkóban maradni a céges ihajcsuhaj után. Alig tudtam felkelni reggel, lázat mérni nem tudok, nincs erre semmi eszközünk, de ha lenne (láz), gondolom úgysem tudnék semmit csinálni. Ez itt az életjel, aztán majd jövök.

huss,

a hétvége. Ültem a kertben, a padon, a napon, vettem be a napfényt, teával, Krakkó útikönyvvel. A bejáratnál rámoltam kicsit, hogy a postás be tudjon jönni, mert csak kerülgeti a zöldeket. Van egy tuja, de minek?, ahhoz várom a láncfűrészest, jöjjön, intézze el, ne zavarja a szememet és a feljövetelt a lépcsőn. Aztán reggelre jött a fagy, bemelegítés a lengyel mínuszokra. Hóvirágtengerben is fürödtem, mondjuk nem fetrengtem benne, de nagyon kellett nézni, hogy hova lépek. Az embertől kaptam kalácsot. Meg influenzát, de azt pikkpakk legyűröm és nem viszem magammal az útra.

tavaszodik

február egy,

hóvirágok és hunyorok mindenfelé a kertben. A sweet pea ültetvényem is megvan. Lehet, hogy elviszem majd a növény vásár/csereberére, amit a farmer feleségével szervezünk tavaszra, de jó lesz.  Február egy. Kerek egy hónapja cukormentesen, ha jó, pl. ettem palacsintát egyszer otthoni (cukros) baracklekvárral, de csoki, gumicukor, keksz, süti, anyámkinnya, ezek mind kiiktatva. Zéró erőfeszítésembe kerül és sokkal jobban élvezem a normális kajákat azóta. Hálás dolgok ezek. Főleg a hóvirágok.