és ilyenek. Idáig hallom, mikor a barátnőm azt mondta, pesti lakás, normális vagy, köll gond a nyakadba? Néha félelmetes, legtöbbször persze jó érzés. Lakó még nincs, egy közvetítő nőt kértünk meg, egy jóféle egyetemmel van kapcsolata, a múltkor majdnem megnézte egy finn lány, aztán lemondta a megnézést. A digi üzent, hogy nem írtam alá a szerződést. Bocsánat, amikor ott voltam miért mondták, hogy mindennel készen vagyunk, köszönjük, boldog új évet? És akkor hogy írjam alá? És ha egy ilyen internetes dolog ez, akkor például email? Elektromos aláírás, mittudomén, de személyesen, jájj. Egészen elkényeztetett az élet itt nyugaton, ahol minden ilyen ügy pikkpakk és csakis online, ide ne gyere, nem érünk mi arra rá. A közös képviselő is írt, annak meg elfelejtettem válaszolni, mostanában minden kimegy a fejemből, van is noteszem, csak azt meg elfelejtem előszedni a táskám mélyéről. Szóval amikor ilyen hivatalos dolgokat csinálok, regisztrálok, tulajdonos, énvagyok, nem fogom fel, nem fogom fel egészen. A legjobb az lenne, ha nem is adnánk ki, hanem megy oda aki akar, elbújni a világ elől, aki csöndre vágyik a belvárosban, olyannak is, mert ez olyan, ez lenne jó, ha csak azt mondanánk, hogy nesztek, menjetek, vigyétek. Na ezen még gondolkozom, de addig is írok a condenastnak, hogy fizessék az elmaradt számlákat, mert jótékonykodni akarok. Balekmiska.

screen-shot-2017-01-16-at-17-18-34