Brighton

káröröm,

tanítom este az embernek, már ágyban, hogy kááá-rö-röm! A kertben matattam, jön ki, kettő-egyre vezet Izland. Elkezdtem örömködni, de hamar lecsillapított, mégis csak, a szomszédi jóviszonyok. Ez a csapat nem kap ennyi szeretetet hazaérkezéskor, mint a magyar, ezt is borítékolom. Jaja, egyébként nem rajongok a fociért, de az Eb-t meg a Vb-t mindig nagyon szerettem. Az EU miatt teljesen szétesett az ország, most még erre jön rá a foci, a népszavazás óta nem egyszerű lengyelnek lenni, vagy egyáltalán bevándorlónak, mert már megy a gyűlölközés, takarodj és egyéb szépségek. Engem is ért egy incidens, menjek-e a vele a rendőrségre? A postán voltam, feladtam ezt-azt, többek között Belgiumba. Azt mondja a postás néni, te belga vagy? Mondom neki, hogy neem, én magyar. Húúú, hogy kikaptatok a belgáktól tegnap! Mondom én, a káröröm, az a legszebb.

azzal

telt a hétvége, hogy mindenki azt remélte, hogy egy rossz álom ez és fel fognak (fogunk) ébredni hétfőre. Pénteken, ahogy az ember hazaért munkából, átmentünk a pubba, amit macedónok üzemeltetnek. Bejött a skót házaspár, teljesen kikelve magukból, még egy sör. Bejött a falu főnökasszonya, akit egyből letámadtak, hogy na te biztosan a kilépésre szavaztál, de hát mit gondoltok? Mi farmerok vagyunk, van egy házunk Spanyolországban, bár meg kell mondanom, imádom Borist! Huh. Majd odajött hozzám és mondta, hogy ne aggódjak, maradhatok nyugodtan a faluban. Köszi, nem aggódok, szerintem inkább ti aggódjatok. Még egy sört. A szombati fotózásomon azzal fogadtak, hogy ők nem ám, ők nem a kilépésre szavaztak, telejes döbbenetben vannak. A vasárnapi fotózáson tizenöt nemzetiség volt, nem csak Európából. A mi környékünk a maradásra szavazott, míg a munkatársam, az egyik iq bajnok (de gondolom egyébként a másik is, mindkettő északról), a kiválásra, de már pénteken ijedten mondogatta, hogy hát ő ezt nem is így gondolta. Gratulálok. Látom íródni a történelmet és látom azt, hogy majd egyszer egy hatalmas esemény évszámait írják le és majd erre a népszavasára eredeztetik a kezdetét. 

nahát.

éppen újraélesztettük lakásvásárlási szándékunkat, máris több havi fizetésemmel ment fel az ára annak, amivel pont szemezünk, ha innét visszük oda a pénzt, bár ez csak kezdeti pánik, remélem. A munkatársam, aki brit, megkérdezte a HR-esünket, aki magyar, hogy mi, akik papíron brit cég alkalmazottai vagyunk, de magyar részlegnek dolgozunk be, hogy akkor most mi lesz. Hát honnét tudja a szerencsétlen. A briteknek elég romantikus elképzeléseik vannak a jövőjükről. Oké, hogy voltak idők, amikor ők voltak a világ urai, de na csak nem gyarmatosítani akarnak megint. Nekem is elég romantikus elképzeléseim vannak Európáról, annak sokszínüségéről, milliónyelvűségéről, ide-oda lehet utazni, ott tanulhatsz, ahol akarsz, ilyenek. Nagyon sokkolt minket ez az eredmény, viszont a kertben ezek után is pont úgy nől majd a gaz és a rohadt galambok ezután is kipiszkálják majd a friss ültetéseimet. Francba ezekkel.

teljes

magabiztosággal tudok már dáliát dugványozással szaporítani, csak tudnám, hogy minek. Nem azt, hogy minek tanultam meg, hanem hogy miért szaporítok, mikor már semmi hely, kidobni nem akarom. Megy a ház elé a vigye-akinek-kell dobozba. Ma meg szavazás, történelmi pillanat. Mivé lett ez a kampány is. Most olyan érzésem van, hogy maradnak ezek az EU-ban. A legnagyobb öröm akkor is most a foci marad. Hát ez valami álom.

a volt

svéd tanárommal esemesezek, hú de élvezem. Már nagyon kellett valami erre az érfelvágós napra. Egyébként ha nagyon nyomi egy nap, akkor mindig előkapok valami svédet, fordítok kicsit, írok, olvasok, hallgatok, és máris jobb színben van a világ. Nézem a szótárakat a polcon, Le Petit Robert, majd megvesztem érte, alig lehetett megvenni, most meg karnyujtásnyira tele az internet mindenféle jóval, online szótár hegyek, hírek lassan, kevés szóval, olvasmányok, minden napra egy új szó, amit akarsz. Beszélni persze nem tudok, ezért kellene kiköltözni Svédországba, mondom én az embernek is, bár ő nincs oda annyira az ötlettől, mint én. Viszont abban megegyeztünk, ha itt EU kiválás lesz az eredmény, akkor lépünk. Bár szerintem amúgy is, előbb vagy utóbb. 

Ralph

eljött hozzánk vendégségbe, nagyon messziről, London másik feléről, hogy lefotózzam. Jól sikerült a fotózás, Ralph nagyon közreműködő kutya volt. Na de ez a másik kis ördög, atyaég. El vagyok keseredve. Elindultunk először a mezők felé. Egy darabig futkostak, kergették egymást, utána a Henry elkezdte megkapni emez kutyát. Utána a kertben is futkostak egy kicsit együtt, játszottak (nekiestek a cserépgyűjteményemnek, nagylevegő), aztán a Henry megint odakapott és tényleg nem barátságosan. Most alszik, mint egy kisangyal, én meg az emberrel beszélem meg, hogy mit csináljunk vele, kérjünk-e segítséget vagy mi tanuljuk meg, hogy ez mi, először látni az ő fejével, hogy mit  gondol ilyenkor (féltékeny kis szrgombóc), aztán megtanulni, hogy mit lehet tenni. De ezt leszámítva, ezzel a kutyával nekünk az égvilágon semmi gondunk nincs (pl nem eszi meg más kutyák kutyaszarját, nem fürdik meg sárban majd egyből ugrik fel az éppen arrajáróra, nem fekszi ki a virágokat az ágyásban – ahogy ezeket tette ma ez a vendégkutya).

Ralph

bréking!

amiről itt lent félszavakban írogattam, röviden, hogy két szupermagazinnak kellett volna fotóznom ugyanazt a témát, picit más szemszögből, az egyiknek áprilistól szeptemberig csinálok hat cikket, emez csak egy cikk lett volna, egy nyári, de így egyszerre nem jelenhetek meg a munkámmal ugyanarról két konkurens lapnak, na ezért muszáj volt emezekkel jól összekapni, sírni, világvégét átélni, hogy aztán megtudjam, hogy mivel én kettőt egyszerre nem csinálhatok, kiadták a cikket  – helyettem –  az én bálványomnak, a fotósnak, akin nevelkedtem, akit tisztelek, csodálok, imádok. Egy időben fognak megjelenni a cikkeink, amit ugyanott fotózunk, icipicit más téma, de az alap ugyanaz, virágosfarm. Hát én olyan boldog vagyok, mint az állat. 

nyári

viharok, dörög. A kiskutya az asztal alatt fekszik, remeg. Nagyon fél, ha dörög. Szakad az eső. Clafoutis-t sütöttem, cseresznyéset, az év egyetlen adag cseresznyéje, mióta itt vagyok, a cseresznye az egyik legnagyobb luxus, meg hát a fáról szedettet meg se közelíti. Úgyhogy most ősz is van, nyár is van, hűvös van, süti is, de nyárias vacsorát kért az ember. Jó sok mindent csináljak, hogy a tegnapot mielőbb elfelejtsem, mennyi idő kell, nem tudom, nem írtam én alá semmit, nem sikerült semmi jól, sőt, de mindenből tanulok, ebből is, az élet meg megy tovább, na ennél szrabb clichét nem tudok mondani, de hát ez van. Viszont próbálgatom az új objektívemet és teljes szerelemben vagyok, hát sajnálom, hogy pont arra a cikkre nem fogom használni, viszont egy csomó másikra igen, pont.

rózsa

segítség

támadnak a hormonok. És akkor még plusz bevettem a napi pajzsmirigy adagomat rá, hát nem kellemes a nap, megmondom. A hétvégével töltődök, mert az meg igenjó volt. Megünnepeltük a királynőt. Esővel, ahogy kell, egy hét kánikula után, pont a piknikre essen, így mentünk egy pajtába, volt sütiverseny meg élőzene meg jó hangulat. Aztán teára hívott minket a svéd lány az emberrel, ott meg igen jól esett az intelligens, inspiráló társaság, sőt még a kertben is matattunk, öten tettünk fel egy három négyzetméter veteményesre egy hálót, vicces volt. Most meg életem szerződését írhatnám alá és halogatom és fáj tőle a fejem, a szívem, a lelkiismeretem, az anne shirley mondta, hogy olyan ez, mint amikor ajándékba kapod a holdat és nem tudsz mit kezdeni vele, most ez van pont, totális kavarodás, azt hittem a hétre letisztul, de még mindig nem. De amint le, elmesélem.

tikkasztó

hőséges napok járnak felénk. Na de már nem sokáig kell szenvedni, mert amire megrendezésre kerül az annyira várt falu-piknik (királynőszületésnapünnep), addigra megjön az eső, villámokkal. Várom, nem tagadom. Nagy vendég jön a hétvégén, főkertész volt egy nagyon híres kertben, megreggelizünk az amerikai nő által szervezett palacsintareggelin, aztán megyünk kertet nézni. Szólt a múltkor a farmer anyja (a falu boszorkánya), hogy menjek ám templomot díszíteni és hozzak virágot. Tegnap meg jön egy email, hogy flower festival lesz a templomban, na erről miért nem szólt a boszorka, begurulok. Agyonlihegik itt a dolgokat ám néha. Pl. falugyűlés egyik fő pontja (mindig) a helyi buszok. Azok az emberek, akik eljönnek a falugyűlésre, megkockáztatom, még életükben buszon nem ültek. Mondjuk a land roverjeik néha már busz méretűek. Viszont elért hozzánk is a szupergyors internet, mert a miniszterelnök megígérte, hogy idén nyárra mindenhova lesz, hát láss csodát. 

azt mondja

az ember, hogy akkor ő beugrik ebbe a bringás boltba, na szuper, akkor én meg mellé a kertészetbe. Nem voltak nagy reményeim, mert nem a növények a fő profil ott, na mindegy is, a lényeg, hogy kisétáltam egy futórózsával. Már majd megőrültem egy futórózsáért. A legnagyobb gond mondjuk, hogy nincs hova futtatni itthon, így most csinálok majd egy futtatót, a sufninál, hú de szép lesz. Pénteken meg díszíteni kell a templomot – királynőszületésnap misére – engem is bevettek, meg hogy vigyek virágot. Naaa. Elmegyek a kutyával sétálni délután, van arrafelé egy csomó margaréta, szép nagyok, viszek nekik egy csokorral, nem tudom hogy fogadják. A királynőnek vajon mi a kedvenc virága?