beledugom

a fejemet a nárciszcsokorba, beszippantom a tavaszt. A kiskutya kimenős, neki is jó, nekem is, eléggé össze vagyunk nőve, én meg sokszor nagyon igénylem a teljes egyedüllétet. Ő meg egy jót bandázik, amitől én is tökjól érzem magam, hogy neki jó. Szóval mindenkinek jó. Süt rá a nap is. Most már ennek a hónapnak a végét megvárom, aztán ültetem a borsót. (Volt egy barátnőm, akinek az apósa minden télen depressziós volt, kezelésekre járt. Amint elkezdődtek a kerti munkák, semmi baja nem volt. Csak úgy mondom.)

*

csalánnal

csaptam szembe magamat, hát ezen is át kell esni egyszer. Bár a kétméteres rózsaágak jobban zavartak. Egy borostyánnal benőtt kerítésnél találtam, meg hóvirágot is, azt kiástam és átvittem máshova. Ez a kertnek egy eléggé mostoha része. Tavasszal gyönyörű, aztán tör elő belőle a ground elder és itt még kiásni sem tudom, mert valaha ez egy sziklakert lehetett. Ha az enyém lenne a keeert.. blabla, akkor markolót hívatnék és az egészet kezdeném ott előről, de hát így, neem. Marad ahogy van, tavasszal szép, nyáron meg gazzöld. Január vége ilyen. Tizennégy fokos, virágos. Meg honvágyos.

tavaszodik

visszatérő

álomnak is hívhatjuk már ezt. Volt pasi és gyerekei. Nem hiszem, hogy ő lenne itt a kulcsfigura, sokkal inkább a gyerekek, gondolom, bár álomfejtő nem vagyok. Hány felől kapok konkrétan rendszeres bszogatást, hogy nekem nincs gyerekem, hogy hjajj de meg fogod te ezt még bánni. Elmondom, hogy nem lehet, hogy én így, de ez nem kielégítő válasz. Viszont ha felhozom az örökbefogadást, akkor meg hááát, azért azt jól gondold meg. Mivaan? Meg hogy ne két-háromévest, hanem akkor már babát. A tanácsok dőlnek be ezerrel és mindenkinek van véleménye. Nekem is alakul, de rengeteg kérdéssel, hogy hol, mert itt azért nem, de otthon, otthon hogyan, költözzünk haza, na de a munka, vagy inkább menjek egyedül és kezdjek mindent előről? Csak mondom, hogy nem minden virágoskert.

és

lett hétfő és alig éltem túl, éjjel gyógyszerrel, úgy valahogy. És lett fagy és világosság, gyönyörű nap. Túlélési  praktikám ma a virágmag rendelés, mennyei állapot. 

minden

hónapban egyszer, reszkessen az ember. Előre mindig szólok neki, hogy most vigyázzon. Ehhez még hozzá, hogy retteneteseket álmodtam (nem szaladtam oda egy segítségért kiabálóhoz, egy erdőből jött a hang, nem láttam semmit, de két bringás megállt és újjáélesztettek valakit, hú minden bajom volt. Ezek után talákoztam egy régi szerelmemmel, hú de rossz volt, na az belengte az egész délelőttömet, így inkább tornára adtam a fejem, mondván a sport mindenki barátja és majd a fejemben helyére rázódnak a dolgok. És rázódtak, pont ahogy elterveztem. Utána nagykabát és nagycsizma és irány dombok, mert hó esett, csak nálunk nem, így felmentem magasabbra és utána le egy pici völgybe, ahol a kedvenc templomom van, meg olyan csönd, hogy sehol máshol. Ott vigyorogtam a fejemből, mint tejbetök, meg beszéltem a birkákhoz. És most akkor kéremszépen, ne legyen hétfő holnap.

hó

öt

cserépben vannak hóvirágok. Vannak, amiket kint tartok még hűvösön, de kettőt behoztam virágozni, piaci beszerzések. Tartsanak életben. Sokat bírok, nagyon, de három ember munkáját már nem. Viszont tegnap még mennem is kellett, 8 óra kocsiban, hát. Viszont inkább ülök a nemmozduló kocsitömegben, mint tesznek bele fekete zsákba. Odafelé láttam egy ikeát (nem vagyok egy rajongó, de gyertyát ott szeretek venni), hazafelé meg emiatt lett négy óra az út. Kellett ez a vásárlásterápia, jácintok, györgyikék, gyertyák, mert amit a két hosszú út között kaptam, az minden volt, csak az nem, amire számítottam. De ezt is túlélem, sőt, mostantól mindent és mindenkit kihasználok, én is.

hunyor

azt mondja

a nő, akikhez rendszeresen járok fotózni, (biokert, csak zöldség, a Temze partján, elég jó hely), na azt mondja, hogy ő nem lesz ott, de nyugodtan vigyek bármit haza (szokott amúgy is pakolni paradicsomot, hagymát, krumplit, éppen ami van), szóval, ahogy végzek mindennel, éppen indulnék, mit látok? három hatalmas ládát, tömve nárcisz hagymával. (Idén hatezer hagymát ültettek, mert tavasztól vágott nárcisszal is bővül a kínálat), naaa, mint a kisgyerek karácsonykor, mondanom sem kell. Hát ha egyszer azt mondta, hogy bármit vihetek? (például azokból a gyönyörűséges, Moldovából hozott fonottkosarakból természetesen nem hoztam). De nárcisz hagymát sem hoztam ám egy ládával, nem is lenne helye, viszont egy jó nagy cserepet megtöltöttem hagymákkal itthon, jó tömötten, szép kis tavaszi látvány lesz az. Hoztam pár zöldséget is, az ember örömére, vacsorákhoz, de az szóra se érdemes.

de rég

nem írtam. Eltűntem három napra, szélsz míting, az, ráadásul egy órára tőlünk, minek nem járhattam haza legalább aludni, meg enni, mert ami kajákat megint ott kaptunk, hú. Na mindegy, hazafelé off road-ra tettem a tempót, napsütésben, az volt a háromnapos fejtágítás legjobb része. A hétvége hova tűnt? Meséltem-e, hogy a szomszéd faluban van egy kert, amibe halálosan szerelmes vagyok. Rozoga kerítés, ezeréves gyümölcsfák, magas fű, benne nefejelcs. Órákig tudnék ott állni, csodálni. Télen, amikor itt volt a barátnőm, elmentünk oda és támaszkodtunk a kapun, de nem láttunk senkit (soha nem látok senkit), az ezeréves almafákon volt pár alma, csak néztem őket, csendben, sokáig. Aztán a karácsonyi bulin, ahol a prájvit sef főzött, akik abban a faluban, ahol ez a kert is van, egy díjnyertes pub-ot futtattak, na az ő felesége tudtam, hogy tudni fogja, hogy melyik kertről beszélek, mondja már meg nekem, hogy kik lakják. Kaptam nevet, emailt. A könnyeim is lejöttek egy kicsit, amikor elküldtem nekik szerelmes üzenetemet. És ha minden jól megy, nemsokára mutatok képeket is erről a csodakertemről.

nem

kifejezetten voltam én felkészülve egy ilyen korai tavaszra. Berendezkedtem egy rakás könyv kiolvasására, sötét, hideg, szürke napokra még legalább egy hónapig. Hát nem. Viszont a kutya, na az aztán ki nem tenné a házból. Reggel lejött, hogy az embertől ő is elköszönjön, majd szépen visszasétált az ágyába és azóta is összegömbölyödve alszik. Viccgolyó. 

igazán

jól esett ez a sok szép nap egy rakáson. Munka ide vagy oda, folytatom a szépnap sorozatot. Az ember új munkát kezd, ezzel pár dolog felfordul az életünkben, de nem vészes, inkább örülök neki, hogy végre elment az előző helyéről. Én is új munkát kezdek majd, ha nem is teljesen mást, de más beosztásban. Szóval szépnapok, megjártuk Skóciát, a gyomromnak ott soha nem jó, egyébként jó volt, a kutya a tengerpart szerelmese, annyira jófej ott minden kutyával, elszalad ismerkedni, aztán utána meg messziről keres minket, vicces. Pórázon rettenetesen viselkedik, ez lesz az év egyik kihívása nekem, ezen változtatni, rettenetesen támad minden kutyát, de csak ha pórázon van. Egyéb sok szép tervem is van az új évre, amikről inkább nem írok még. Viszont búék!