almák

Edinburgh

*

“azért sírtunk, mert elveszítettünk valamit, és kaptunk valamit cserébe. És azért, mert elveszíteni és kapni valamit, egyformán fájdalmas. És mert tudtuk, mit veszítettünk el, de még nem tudtuk szavakba önteni, mi az, amit kaptunk” Janne Teller, Semmi

jó gyerek

lehettem, hogy a Jézuska megdobott egy éves National Trust belépővel és egy halom nordic noir dvd-vel. Tegnap elolvastam Janne Teller Semmi könyvét, ettem egy csomó olyan kaját, amire a szervezetemnek semmi szüksége nem lett volna, és fuvaroztam ide-oda olyan embereket, akik szeretnek inni, én meg nem. Most meg kedvem lenne beszerezni egy nagy csokor tulipánt, de helyette lejárjuk Edinburgh utcáit, azért az sem olyan rossz.

magyarázom

az angol kolléganőmnek, hogy Jézus születése, hogy Szenteste, hát ő ezt nem érti, a karácsony nem egyenlő azzal, hogy elkölti a havi fizetését egy nap alatt vagy talán már két hónappal előre el is költötte?, aztán majd szól, hogy megint kikapcsolták a fűtést. vagy a villanyt. Kinek mi a Karácsony.

Karácsony

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén’ a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma ugy kén’, hogy egymást öleljék

Szivükre mind az emberek –

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság,

S minden igazság a kereszté…

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét –

Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve…

Óh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!…

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!…

Ady Endre

pénteken

megvolt a szomszédéknál a Karácsony. jó hangulat, kedves emberek, jó sok szesz, minden formában. Tegnap pedig a karácsonyi dalolás a templomban, hát az roppant hangulatos volt, először a falu ukulele csoportja játszott egy kicsit, aztán jött a hagyományos, kis felolvasás, éneklés, kis felolvasás, éneklés. Utána át a faluházba, ott forraltbor és mince pie. Ilyesmi az élet egy pici faluban, bár gondolom egy nagyobb város kisebb közösségében is elég hasonló tud lenni. Beszélgetek egy emberrel (aki egyébként eléggé magának való, nem feltétlen kedves, de gyönyörű a kertjük és mindenféle szépet és jót csinál fából (pl. sufni, meg kerti bútorok, ilyen szinten), egyszer csak arra jön a szomszéd (nagyonkedves) nő, kínálni mince pie-t, ez a pasi azt mondja neki: na, milyen volt a party? Mire a nő el. Mire én a pasinak: tényleg, ti mikor jöttetek, nem láttalak benneteket. Erre ő: mi nem kaptunk meghívót. Végül is csak negyvenhét éve élünk a faluban. Nem magyaráztam el neki, hogy ez szerintem nem attól függ, ugye?! Ha tudnék írni, frankó kis könyvet lehetne összedobni a faluról, bár szerintem azt majd megteszi az írónő, titkon mind azt várjuk.

*

képeslap

lázban ég a falu. Én is bedobtam párat tegnap este, ide-oda, mindenkinek nem ám. Elég kedves dolog ez, itt képeslapországban. Vasárnap meg lesz a karácsonyi éneklésünk, a templomban, páran zenélnek is, hangulatos ez itt, elég is ennyi a karácsonyhoz, aztán lapozzunk, jön a angol kert éve!

a legsötétebb

hét. Reggel elmentünk Henry-vel a postaládáig, bedobtunk pár levelet, aztán vissza, töksötétben. Az itthoni gépünknek annyi, erre jövök haza, még a hétvégén. A képeimhez zéró hozzáférés, de a youtube-ról tanulom, hogy hogyan kell imac-ből kiszedni a hard drive-ot, hogy majd külsőleg az új gépre rácsatlakoztassam és leszedjem amit kell, bár menteni szoktam, de hát na. Ráadásul büdös a karácsonyfa, de most tök komolyan, semmi fenyőillata nincs és fel nem fogom, hogy miért van ez, normális helyen vettük. Ott tartok, hogy ráakasztok egy wunderbaum-ot. Hát ilyen ez a sötét hét, de teljesen tisztán látom ennek a végét. Például, ha minden jól megy és holnapra tényleg megjön az új gép, akkor már sokkal nagyobb eséllyel lesz szép a karácsonyi éneklős kisfüzet, a templomnak, pénteken menne nyomdába, öö.

a haladás

útjára léptem. Nemet mondtam valakinek. Ingyenes esküvőfotózás, kollégának, hát nem akarod ez nekünk adni, tudod, nincs pénzünk fotósra, de neked olyan jó lesz, mert a tengerparton lesz, mi az a három óra, amit odaautózol (sajátpénzen), de persze szállást adunk ám, neked ez egy nyaralás lesz, hát nem marhajó? Hát nem! Hetek óta nem tudtam aludni rendesen, ma már háromkor ezen kattogott az agyam megint, felkeltem és megírtam, hogy nem. Aztán visszamentem aludni és ha az ember nem kelt fel, még mindig aludnék. Vesszenek az energiavámpírok! De a balekok is. Sohatöbbet nem leszek az.

akkora

szívás szabadságra menni, hogy csak. Aztán meg, itt van ez az ünnepi időszak, nárciszt teszek a vázába, én szedem majd, mert úgy állnak, na jó, túlzok, de mindjárt bimbósak. Olyan ez a tél, hogy most tényleg semmi jót nem tudok róla mondani (Tamkó, eztfigyeld..) vagyis de, amúgy meg nem, szaladgáljunk már a tengerparton inkább, talán ott hűvösebb lesz. Ja, virágzik a kankalin, ma reggel csak ezt tudtam meg, majd körbejárom később, hátha a rózsa is, haha. Pedig már reméltem, hogy jól behavazódunk, nyakig, feltöltöttem jókönyvekből (szóltak is a reptéren, hogy kapjak ki legalább két kilót a bőröndből, de egy maradhat a megengedett fölött), finombögrékből, finomszappanokból, finomékszerekből és  egy halom baráti szeretetből. Úgy veszem, hogy ez volt nekem a karácsony, töltődök belőle jó sokáig.

micsoda

hét. csak a szépre emlékezek, a többiből meg levonom a következtetéseket. maratoni utazás, interjúztatás, ilyet se csináltam még, de nem hiszem, hogy fogok, nem nagyon hozott lázba, viszont rájöttem (mondjuk eddig is tudtam azért), hogy az enyémnél sz-rabb állásokkal tele van a föld. Nekem tényleg jó, például a jövő héten a fővárosban leszek, nem ám ebben itt, hanem a rendes, igaziban. Rendeltem is gyorsan egy rakás könyvet, nehogy ne érjem el visszafelé a súlyhatárt. Még egy nyári körrel vettem a Tisztogatást, pár napja fogtam neki, hú még ilyet, még ilyet! Fogok megint ismeretlen emberekkel találkozni, nem, nem ismeretlenek, csak még soha nem találkoztunk élőben, mellettük pedig csak a legjobbak – hát legyen ilyen ez a hónap, mi másról szóljon.

december