van, akkor nyár van. A gumicsizma sem elég hosszú az égigérő harmatos füvekhez, de akkor mit mondjak az alacsony kis kutyámról. Teljesen addict lettem, reggeli járkálás nélkül már nincs nap. Egyszer hagytuk ki eddig, pont a héten, amikor nagyon szakadt. De itt a nagyonszakadás nagyon ritka, a kisesőket nem bánjuk. Ma félnapos vagyok és egymillió tervem volt délutánra, de végül leredukáltam a legjobb és legfontosabbra. Aztán holnap kedvesvendég jön, mert az ember elment bringázni messzire, na de nem azért jön a vendég, mert az ember nincs, de így pont jó. Ja, az ember meg hazajön szerdán munkából, bejön a konyhába, ahol raboskodok már hosszú percek óta (ahelyett, hogy gazolhatnék a kertben), és azt mondja: oh, that looks terrible! Na, erről beszélek, ráadásul ő mondta, hogy mit csináljak, nekem ilyet, hogy kókusztejjel főzés, hagyjon békén, úgyhogy bosszút álltam, tegnap jól elégettem a készpizzáját, csak hogy tudja, kivel van dolga, pont. És akkor itt most jó hétvégét kívánok.