*

felest,

azt fogok mindjárt magamhoz venni, nem is egyet, hátha kiveszi az idegbajt belőlem, de majd inkább kertterápia lesz, ma úgysem esik, előkészítek pár helyet virágozásra. Vetettem gyűszűvirágot még nyáron, elvetettem nagyon szép növények lettek,  azoknak csinálok helyet. A kertben a gazolás nagy része megvan (nem én általam), a veteményest elő lehet készíteni mindenféle jóra, mert már legalább már látjuk, hogy hol van. A kert végében az ember csinált egy ablakot a gazban, így átlátunk a mögöttünk lévő lólegelőre is. Megjöttek otthonról a könyvek is, régnemlátott sok Weöres, mert belőle csak hat volt nálam két éve, de most már minden. A házról képek, megválaszolandó emailek, minden lesz. Előbb vagy utóbb.

Emlékszem

Titokzatos éjszaka volt,

a hold az árnyakra hajolt,

harmatot ittak a levelek,

szerelmet súgott a rengeteg,

éledtek erdők ág-bogán

rigók, cinke és csalogány,

szerenádot hozott a szél,

fű közt millió tücsök zenél…

hallgattuk az édes dallamot,

amit a természet suttogott,

a túlpart fái közt kelt a nap,

ébredő lelkekben tűz fakadt,

eljött a reggel, s fényeivel

felragyogott szemünkben a jel,

kéz a kézben, ma is érzem én

túl ezer álom hűlt helyén,

túl száz meg száz megélt csodán,

csalódás, öröm ág-bogán…

hull az idő, a napra éj,

emlékek hálója tűnt szeszély,

rejtélyek rejtik útjaink,

kóborló ősi vágyaink,

s titokzatos-bús éjeken

a csillag, a hold ma is üzen.

Szabolcsi Zsóka, Emlékszem

*

munkaszüneti

napon jó arra ébredni, hogy munkadolgok gyötrik az fejemet. Aztán munkaszünetin jó dolgozni este itthon, mondom. Ilyenkor a konyhában, mert az a kedvenc helyem, sok ablakkal, eshet az eső is. Holnap rövid elutazás, előadom okosságaimat, aztán visszautazás. A hétvégi színház pedig naagyon tetszett, London is, mint mindig, a sok kedvesség, az is, a kreatívmegbízás, az is, nagyon, úgyhogy vissza oda, majdnem mindjárt, fényképezővel. Onnét hazaérve egy hatalmas csomag várt, házköszöntő, tele csupa jóval, finommal, főleg szeretettel, hát nem is értem (az ember sem, mondja ő), hogy mivel érdemlem ki ezt a nagyonsok jót.

van

varrógépem, Singer, nagyon drágán, kettő fontért vettük és működik! Kapok hozzá orsót  nemsokára, és kezdődhet a tanulás. Nincsenek nagy vágyaim, de néha jó lenne egy párnára egy huzatot vagy egy nadrágot felhajtani, hát majd kiderül. Valamint bútorfelújítok. Annyira megtetszett a dolog, hogy lehet, hogy  télen majd egészen beleásom magam ebbe, nagyon jó, dokumentálom is, majd megmutatom. Most egy éjjeliszekrény van soron. Ja, és holnap Londonba megyek színházba! Ilyen flancos napokat élünk. 

*

Amikor kibírhatalan az erdő,

Valami, ami időtlenül

legtisztább önmagát mutatja,

valaminek a legtisztább

önmagában járkálsz órákat, te,

hazugságokkal és elhallgatásokkal

és be nem ismerésekkel teli.

Menekülsz innen, mert minden

fatörzsben és félbetört

pitypangszárban elmulasztott

és elszalasztott lehetőségeidet

látod, nyomaszt a tökéletesség,

de nem menekülhetsz, akárhova

nézek, ég, föld, folyó.

Győrffy Ákos, Akárhova

Greys Court

 

Greys Court, Oxfordshire

te,

lányom, mit gondúsz, egy ollan csinos nő gyütt felém, osztá mondja nekem, hogy maga a Vica nagymamája, ugye, osztá hát nem tuttam, de aztá tudod, az a csapodi barátnőd vót, az Erzsi néni, hogy tojásom van-e, de hát ollan szarul tojnak ezek a tikok idén, egész évbe, hogy hát mondok neki, hogy nem tudok anni. Osztán meg megyek be, hát látom ám aznap ippe jól tojtak, na mondok fölhívom, ki is kerestem a telefonkönyvbül űket, osztá nem vették föl, osztá vígül fölvette az ura, az meg ollan kedvesen, barátságosan beszít, én meg mondtam neki tíz-tizenöt tojást tudok adni csak gyüjjenek el érte. Hát osztán nem hagytam ám neki kifizetni, mer te mindig ollan szeretettel beszísz rúluk. ♥

*

amíg

az ember széjjeldolgozta magát a kertben negyven harmincfokban, addig én angolosan távoztam a legújabb kedvenc helyemre. Mivel ez is National Trust birtok, akár naponta is mehetek, ha úgy tetszik, mert messze sincs tőlünk. Brutálisan meleg volt ma (is és tegnap is), de egy csöpp fejfájást sem kaptam, pedig szinte csak a napon bóklásztam. Összeismerkedtem az egyik kertésszel, aki két órával később, mikor a házba mentem befelé, még odajött hozzám és megkérdezte, hogy megnézheti-e a képeket, amiket csináltam. Nagyon szép hely, majd persze megmutatom. Hazaérve alig ismertem a kertre, egyre jobban néz ki – egyelőre még csak gazeltávolítás folyik főleg. A málnás mögötti gazban a házikertész talált egy haaatalmas nagy cserepet, alig várom, hogy telehóvirágozzam és teletulipánozzam. Ja meg leszedte a feketeribizlit és az egrest, azokból meg lett süti, mert nem volt elég meleg így is a konyha.

*

mint

kisangyal, úgy dolgoztam le a mai nyolc órámat. Nem is ebédeltem, úgy elszaladt. Aztán megjött az ember, és amikor ütött az én órám, na akkor elmentünk bringázni. Elvégre hétágra sütött a nap. Lementünk megint a Temzéhez, két utcán kell végigmenni, az utolsó utca végén egy pici út, már nem is utca, az utolsó ház az állatorvos, szép kis birtok, aztán ott a búzatábla szélén lehet tekerni. Aztán át kell menni egy kis úton, aztán megint búzatábla szélén kell tekerni (de ezek olyan rendes kijárt utak), aztán már ott is a víz. Bele is gázoltam. A vízparton eltekertünk a szomszéd városig. Olyan ez a vízpartos dolog, hogy vannak magánterületek, mert ott áll a hajó, saját part, de az ugyanúgy túraút, mégis csak a Temze, az meg mindenkié. Így esett, hogy mentünk át szép lenyírt fűves részen, utána rét, utána erdő, utána rét, aztán megint fűves.. ki lehet bírni. A nap meg sütött hét ágra. Barnulok rendesen. Aztán hazaérve megismerkedtünk a szomszéd házat éppen festő (egyébként városbéli virágboltos) nővel, aki mondta, hogy ugorjunk be és nézzük meg a házat (utána mi is megmutattuk neki emezt), még pár hét és jönnek az új lakók, és nekik kifesteti a tulaj olyanra, amilyenre ők szeretnék (hoppá..). Kaptunk egy halom hasznos infót, pl. hova menjünk ha jó pub kaját akarunk, hogy melyik kórházat javasolja, ha arra kerülne a sor, de a legjobb, hogy elmesélte, hogy négy házzal mellettünk nyílik egy óvoda, csupa jótékonyságos felújítás volt, ez az apuka azt, a másik amazt, ő is festett ott is. Mi is kitaláltuk az emberrel, hogy mit tehetnénk értük, elő is állunk majd vele, mielőbb. Ittavége, végre hétvége. Hát ez ilyen beszámolósra sikerült most.

hejhó

, láblógatást terveztem, miután a nyolcórás és egy rövid kertlátogatás után átültem a másik géphez és pontot tettem egy nagyméretű magánmunka végére, jósok fényképpel. Aztán meg annyira belejöttem, hogy hozzáfogtam egy másik munkához, és így esett, hogy azt veszem észre, hogy a szabadnak hitt estém egyszerre majd már csak nem lesz szabad, mert mindjárt az embör is hazaér, úgy elszaladt az idő, aztán még lábat nem is lógattam, na de majd a hétvégén, remélem, hogy ráadásul vízbe, mivel megint meleg nyár lesz. Az éjszakák és a reggelek viszont már csupa őszillatúak. Jaj de nagyon várom én az őszt, de nagyon.