Kép

reggel

_85A4448

Reklámok

Cantabile

Mikor sötét az éjszaka
árnyak között nincs külön árnyad

De világít a tél hava
jól látlak és mennék utánad

A reggelt várd s a délutánt
és útba igazít a lábnyom

Mindent árnyba és fénybe ránt
a forgás az egész világon.

Weöres Sándor

elszaladt

a hét, sok jósággal benne. A kutyának olyan programokat produkáltam, hogy nem pattan le rólam egész héten, azt hiszi, hogy minden nap viszem új helyre, de most átadom az  embernek, hétvégére. Csillió dolgom lesz, fényképezős. Sokszor el akar kapni a mély, nem sokszor, de el, nem hagyom magam. Elmentem úszni, nem ettem semmi édességet, majd csak holnap, ahogy a svédek, lördagsgodis, csak szombaton van, szombatiédesség.  Nem kell a cukor, nemjó az. A tulipánok végső helyükre kerültek, pont a fagyos éjjel előtt. Meg összeszedtem a jóféle cserepeket a kertből, mert elég jól mutatnak egész évben ott, de télen el-eltörik egypár. Kár, hogy az ember nem nagyon barkácsolós, ha meg az, akkor a saját ötleteit akarja véghezvinni a sufniba, ami az én területem, ne mondja meg, hogy az aranyszínű kampók oda valók, áh. Ha barkácsolós lenne, kértem volna tőle pár polcot a cserepeknek. De én nem kérek semmit, mert mindig van valami kifogás, hogy a fúró nincs feltöltve, hogy abba a falba nem lehet fúrni, hogy ez, hogy az. Találok más megoldást vagy keresek más embert. Egyszerű, nagyszerű.

a mozi,

Tamkónak üzenem, hogy egy kedves téli film volt, az új Gyilkosság az Orient Express-en, de aki nem nézi meg, az se érezze az életét ettől kevesebbnek, sokat nem fog veszteni. Iszonyatosan látványos, kiváncsi lennék, hogy hol volt a határ a rajzolt és az igazi hegyek-városok között, de csodás volt, havas, kitűnő színészekkel, szuper kis történettel (megvan a gyilkos vagy gyilkosok:) és úgy az egészet jól esett nézni, kicsit elvarázsolt, de csak addig amíg néztük, mély nyomot nem hagyott.

olyan

krva szerencsésnek tartom magam az év legtöbb napján. Amikor meg nem tartom magam annak, akkor gondolatban pofánvágom és elszégyellem magamat. Tegnap elvittem a kutyát egy nagy körre, ami nem túl nagy ám, másfél óra, de mindig próbálok vele új helyeket, mert az ember mindig ugyanarra megy vele, atyaég, én nem járok velük, de már én unom, haha. Árkon-bokron, konkrétan, átmentünk a szomszéd pici faluba. Amelyiknek a templomkertjében nyílnak majd nemsokára a nárciszok. Mondom én, hogy nemsokára, miközben várom az ünnepeket is, a templombamenést karácsonykor, meg a csendes januárt, de mondom mindig, itt Angliában olyan közel van a tavasz mindig, bárhonnét is nézzük. A kutyával járás napi program, legalább mozgok annyit, holnap a Temzepartra viszem, találkozunk kutyabarátjával, én meg a barátnőmmel. Csütörtökre, ha nem jön közbe fotózás, akkor mindig tervezek valami kimenőt, már ezeréve mindig közbejött, de most úgy néz ki, hogy nem, így kimenőzök, egyedül, ami tud magányos lenni, de összességében mindig feltölt és inspirál. Kinéztem egy kertet, meg egy városkát, meg két pici falut, a múltkor, amikor a menőhelyre mentem fotózni, akkor láttam ezeket átvezetve rajtuk. Egyéb téren is vannak változások, majd alkalom adtán beszámolok, amikor megszűnik a marhanagy szabadság, de sokkal jobb jön helyette.

hamár

itt tartunk. Tart a világ. Na jó, fizikálisan soha nem bántalmazott senki, de volt egy tanárom (ó, sokkal nagyobb beosztása volt annál, de mindegy is) az egyetemen, aki, egyetemnek már vége volt, talán éppen kezdtem dolgozni, már nem emlékszem, hogy miért telefonáltunk, éppen ültem a negyvenkilences villamoson, a Kálvin tér környékén, annyira bennem van, ahogy előadta, hogy találkozhatunk ám Pesten is, neki ott van lakása .. Azt hittem nem hallok jól. Nem felejtem el. Most meggugliztam, mert azt tudom, hogy nincs már azon az egyetemen, ahova én jártam. Most egy másikon van. Vén kujon. Én jót derülök ezen, de lefogadom, hogy voltak, akik közelebb is kerültek hozzá, mert lehetett róla hallani ezt-azt. Nem zörög a haraszt, én azt mondom.

mozijegyet

dobtak be a szomszédékma reggel. A kutyákkal jártunk kint egyik nap, a néni meg én, beszélgettünk. (neki például az anyukája nem olvasott soha mesét, s mikor felnőtt korában ezt megkérdezte tőle, hogy miért nem, azt a választ kapta, hogy mert unalmas gyerekeknek olvasni. eh.) Koncertre mennek Oxfordba, de mindig nehezére esik megkérni, hogy nézzek át a kutyára amikor ők nincsenek, amikor én meg úgy szeretek hozzájuk átmenni, a négyszázéves vagy ötszázéves házukba, ki ne szeretne. De hogy most már mi is kérjünk valamit. Na jó, de mit. A kutyát simán itthon hagyjuk négy (volt már öt is) órára egyedül, elvan, főleg este, összegömbölyödik és alszik. Hát akkor kérjünk valamit, s mondom neki, hogy úgyis úgy szeretném megnézni az új Orient Express filmet, akkor nézek időpontot egyik estére. Erre mondja a néni, hogy hát ez nagyonjó, mert ők tagjai a mozinak és évente x ingyen jegyet kapnak, de ők soha nem mennek el, akkor hadd legyen már a jegy tőlük. Komolyan, ő nem a tipikus angol. A férje eléggé, de ő meg úriember és annak megfelelően viselkedik. Úgyhogy randi az emberrel.

ötkor,

aztán hatkor ittam egy tejeskávét. Hú de finom volt. Mindakettő. Az elsőhöz beültem a bárba, a naagyoncsilli étterem bárjába, ahol már eléggé gin-tonik idő volt, nem ám kávé, ah, na mindegy, mondja egy vendég a bárosnak: egy ginger-rumot kérek. Mire a pincér megkérdi, hogy a rumból van-e preferáltja vagy lehet bármelyik. Én elég jól szórakoztam, a kávé tényleg szuperjó volt, jól esett ülni is, meg meleg is volt. Meg ilyet is láttam. Ami viszont nagyon jó volt, hogy ez nem egy felnőtt mulatság volt igazából, hanem gyerekeknek, családoknak. Egy kis udvarfélét csináltak kint, jobbra a kajáskocsik, balra az édességárusok. Csillió gyerek rohangált, de az édességes három pult, szinte üres volt. Lehet, hogy követik a svédeket, és itt is csak szombatonként kapnak édességet a gyerekek.

_85A4370

amikor

fejfájásra egyszerre felveszem a szemüvegemet, csinálok egy jó teát és még egy gyógyszert is beveszek, akkor soha nem derül ki, hogy tulajdonképpen mitől lett jobb. Olyan migrén kapott el a múlt héten, hogy csak lestem. Meg bőgtem. Na azon sem a szemüveg, sem a tea, sem a gyógyszer nem segített. Nasebaj. Itt ülök, ahelyett, hogy elmosogatnék, bepakolnám a fotóstáskát, mert tüzijátékos este lesz, már meg is kaptam a karszalagomat, hogy beengedjenek, de gyerekeket ne fotózzak ám le, könyörgöm, minek jövök, na mindegy, ez is munka, ebből lesz tüzifánk, így is nézhetem, egyébként meg gyönyörű hely, szeretek oda menni. De a nap úgy kezdődött a fejfájáson kívül, hogy fagyos reggel, akkor irány ki, még a nap mielőtt besároz mindent, át mezőkön, a kutya kergeti a fácánokat észnélkül, viccesen, nem ragadozó módjára, aztán át a kis patakon, megint mezőkön, hejj, ott szalad három őz, szerencsére pórázon volt a kutya, később mégis levettem, el is kapta az őzek szagát. Szaladtam én is, mindent próbáltam, persze ilyenkor süket, szerencsére egy nagy föld volt, még nem szántották fel, fagyos is volt, tudtam szaladni. Azóta persze ül az ablakban, a napon, a radiátor fölött. Aztán gyorsan megcsinálni egy hirdetést (nem magamnak), de nincs hozzá meg minden alkalmazásom, amitől ez nyomdaképes lesz, az ember kisegít, mégjó, hogy ebben dolgozik, de át kell menni a farmra is gyorsan, lemérni a nagypajtát, ahol a karácsonyunk lesz, aztán gyorsan szaladni találkozni a Rékával, aki másodszor végleg hazaköltözik, de most ez szerintem nagyonvégleg, így egy kávé legalább, mindenképpen, aztán rohanás az egész délutánesti fotózásra, majd gázpedál egy kedves barát előadásra, ha még odaérek, talán kilencre.

Vannak nehéz napjaink, megmondom őszintén, egész máshogy változtak az anyagiak például. De egy percig nem sírom vissza a régi munkáséletet, a munkát (a munkatársak közül párat na jó). Nagyon hálás vagyok érte, hogy megtehettem, hogy lépjek, baaaromi sok munka, sokkal több, mint amit valaha a nyolcórában csináltam, mert ez már huszonnyégyóra, de nagyon nagyon jó.

Na, tényleg húzok, még az English Garden-nek is le kell adnom egy fényképes bemutatkozó pársort a januárban megjelenő cikkem mellé, például. Naugye.

Mintha sose lett volna

Folyton csak ébredek
az álmaimból.
Hol kezdődnek,
nem ismerem.

Folyton csak ébredek
az utazásaimból.
Ha elmúltak, mintha
nem is lettek volna.

Folyton csak ébredek
az otthonaimból.
Mások laknak bennük,
nem ismerem.

Folyton csak ébredek
az életemből.
Ha elmúlt, mintha
nem is lett volna.

Weöres Sándor