6.

Majd teszek hozzá képet, de ma nagyon számítógép-internetmentes napot tartok. Kávénál az ember ajándékait bontottam ki, utána húztam egy barátőmhöz reggelire, odajött egy másik barátnő, így hárman reggeli, aztán elmentünk egy karácsonyos Tudor házat megnézni, ott is tea, de közben írt a férj, Panka barátnőm férje, hogy megkezdődött, pedig az orvosok novemberre írták ki, de amikor kérdezte, hogy mikorra saccolom én a dátumot, akkor csak és kizárólag a december 6 volt az én opcióm, és így is lett. Boldogság. Pankát egyetemről ismerem, rengeteg mindenen átmentünk együtt, volt ott jó, rossz, sírás, nevetés, a mai nappal pedig tudom, hogy élete minden álma valóra vált. Csuda boldog nap ez, miatta.

5.

_85A6297 A Bea nem fogja bánni, hogy ide kiteszem a képét. Egy tavaly téli fotózásunkról (egyébként a Country Livingben jelent meg). Bea még az instagramon írt egyszer, hamar kiderült, hogy közös az anyanyelvünk. A kertészeti egyetemre járt, s a nyári gyakorlatait mindig Angliában dolgozta le, hát hol is máshol, egyébként. Aztán maradt. Ő már brit állampolgár egyébként. Nagyon jó barátnők lettünk, a kisfiával itt nyaraltak pár napot a nyáron, irtó jó volt, Leo állandóan könyvet akart venni magának, elmentünk Oxfordba, lejártuk az összes könyvesboltot, ebédeltünk, majd hazajöttünk. Imádjuk. Szilveszterkor is náluk leszünk, ők a tengerhez is közel laknak, így még az is lehet, hogy a hagyományos újévi séta idén jövőre a tengerparton lesz. A kép alá betettem a honlapját, ha megnéznétek, hogy mivel foglalkozik. Virágokkal, egyébként. A nagy neves Sarah Raven-nek volt ám öt évig a főkertésze, csak ő nem egy dicsekvős, nem reklámozza ám, viszont én simán büszkélkedhetek.

4.

1D7A6663.jpg

Dehogy. Az ember ne vágja szét a kisnövényhatározóját. Én sem a sajátomat vagdosom ám, de mást nem mondhatok. Tavaly egy csillagos koszorú készült, idén pedig csillagok. Van még egy csomó lapja, úgyhogy lesz majd még belőle valami. Képre klikk kinyílik egy másik oldal, ott látszik majd, hogy hogyan készülnek, ha szeretne bárki ilyesmit.

3.

 

1D7A7383Ez is egy munka lett volna, de csak barátnős (szomszédos), kedvességből. Aztán közbejött a koszorúsnapom, emiatt nem tudtam mégsem elmenni, de felajánlottam, hogy előtte este, a hang és fény és ködpróbára elmegyek. Icipici templom, a 12. századból maradt itt ez is, és áll, és használják, nem mindig csak misére már, sokszor kiadják mulatságokra, mint például ez is volt. Erdő, telihold, farkasok, ilyesmi téma volt. Végül talán jobb is, hogy nem mentem, mert fotósként egy, naaagyon sötét lett volna, kettő, olyan tömeg volt, hogy moccanni sem tudtam volna a fényképezővel. Ilyen dolgokat is csinálok, de nem nagyon van lehetőségem beszámolni róla, na majd most.

2.

wreath-class-swallows-damsons_05.jpg

ilyen lett az ajtókoszorúm. Nem éppen tökéletes, nem egészen kerek, de én úgy szeretem, ahogy van. A koszorúzás egy kápolnában volt, egy szép, régi temető közepén, hangulatos volt a sok gyertyával.

1.

1D7A7418.jpg

a hónap első napján a Peak District-ben ébredtem. Fagyott és gyönyörű volt a táj. Voltak a napnak kevésbé kellemes részei, de azokat próbálom felejteni, csak emlékezni a sok szépre, ami még történt. Kaptam egy koszorúkötő órát Sheffield-ben, ajándékba, az ország egyik legjobb virágosánál, oda mentem. A koszorú is megjelenik majd a fotós adventi kalendáriumomban. Ma még jövök eggyel, a kettővel. Szép adventet mindenkinek!

csak esik,

minden reggeli séta nyakig sárosan ér véget, ma bőrig vízesen. A kert egy mocsár lassan. Ma is csak szakadt. Egy képre kért fel egy kerttervező, hát hívom barátnak, mert jókat beszélgetünk, nem csak munkáró is, szóval esett, szakadt. Ő Londonban él, így kijött egy hozzánk közeli ügyfele kertjébe, én odamentem, pici magánút vitt az utcába, egy icipici híd ment át a Temzén, éppen csak ráfért az autó, le ne szakadjon a súlyom alatt, az eső megcsak szakadt. Sebaj, a fotózást nem töröljük ám, odamegyünk, mert igaz, hogy a tulaj soha nincs ott, de a házvezetőnő ott lakik, majd ő beenged és csinál teát, úgyhogy teáztunk, beszélgettünk, aztán egy időre időre elállt az eső, fotó, aztán újra eső. Pont jó volt. Pont jó nap. Aztán hétvégén Yorkshire. Majd a jövő héten újra Yorkshire. Hát nem erre vágytam? De ezzel idénre lemennek az utazások. Az első csak barátnős, a második munka. Az emberrel? Nem, vele én nem járok sehova. Mert ő roppant nehezen indul el bárhova. Hát maradjon itthon, ne lássa a világot, morcoskodjon a választások miatt.

a feszültség,

főleg azt érzem. Az egyik jön belőlem, fene tudja, hogy miért, de ma megpróbálok mindent elkerülni, amiben cukor van, elkerülni bármiféle képernyőt, elültetni a maradék tulipánokat és elkezdeni a mézesgyártást. Talán segít. A másik feszültség itt az országban van, alapjáraton, a brexit miatt, a választások miatt. Abba bele se megyek, mert azzal sok mindent kezdeni nem tudok úgysem. A tulipánhagymákkal annál inkább.

napok

óta azon gondolkozom, hogy húdejó, hogy a bérlő lánnyal minden ok, de azért csak kellene írnom neki, de inkább nem írok, mert minden ok. Ma reggel arra ébredek, hogy fb, sms és email is jött és essóess és azonnal és penészedik a fal és neki ezért nem jó a bőre, most jött rá. Mondtam neki, hogy azonnal költözzön ki. Ez nem az az “na húzzinnét villámgyorsan” üzenet volt, hanem ha egészségére ez ennyire káros, akkor távozzon, gyorsan. Hát de ő biztos akar lenni benne, hogy a kétszáz eurós cipőjét kifizetem*, ami akkor lett piszkos, amikor leesett a plafonról a vakolat a konyhában. Nagylevegő. Nem fogom kifizetni.

Az, hogy a biztosító nem reagál semmit a kárbejelentésemre, ami egy hónapos, azon már nem lepődök meg. Azon sem, hogy a munkások, ha gyorsan akarom, akkor nem adnak számlát. Akkor meg mire fizessen a biztosító? A közös képviselő semmi üzenetemre nem válaszol, pedig ennél a penésznél lehetséges, hogy ház gond van. Csilliószor megkérdeztem tőle, hogy kié a lakás melletti tároló. Semmi válasz. Ő nem is tudja. Mit csinál egy közös képviselő egyébként, azon kívül, hogy beszedi a közösköltséget? Hát jólvan. Tudtan én, amikor ezt választottam. Lehet, hogy egy panelt kellett volna venni? Csodálatos a romantikus elképzelés a belvárosi lakásról, olyan házban, amit a háború óta nem vakoltak be.  Egyelőre nem adom fel, de néha közel állok, hogy hagyom a fenébe.

* ez a lány nem főz otthon, mert annyira olcsó Pesten étteremben enni, hogy minden este eljár vacsorázni valahova. és én adjak neki kétszáz eurót cipőre. eszemállmeg.

a fagyosak

IMG_0920.jpga legjobb napok. Ötkor kelés, gyertyagyújtás, stb. Ma meg még egy kakaóscsigát is begyúrtam, ami kelt, amíg a kutyával kint jártam, aztán már ment is a sütőbe, amikor piros pofirnyóval hazaértünk. Aztán átjött az egyik szomszédlány, nem tudom ám, hogy miért hívom lánynak, amikor már van két gyereke. Hogy el van veszve, hogy nem jó semmi, hogy nincs ideje a gyerekek miatt semmire, hogy nincs szabad tere, ideje, ilyenek. Én meg, hát ja, nekem meg gyerekem nincs. Megettünk pár kakaóscsigát. A hideg elmúlt, nem lesz fagy ki tudja megint meddig, pedig jöhetne, hozhatna sokat a december, havat is. Csütörtökön szabadnapos leszek, el is megyek egyet a Cotswoldsba azt hiszem, keresek egy jó kis falut, egy jó kis bejárandó téli kertet és elgondolkozok az elmúlt hónapokról. Igazán mozgalmas év volt ez, visszamenőleg, képesen, elkezdem elmesélni. Sok a lemaradásom.

tegnap

egy kutyatréninges-virágosnyakörvkészítős-kutyafotózós napom volt, én csak a fotózásban vettem részt, meg teát-kávét csináltam, a Henry-t nem vittem, nem teszem ki én ilyennek.  Volt egy pár, ahol a lánynak, fene tudja, hetei vagy talán napjai vannak hátra. Ezt a résztvevők közül senki nem tudta, csak mi, a szervezők. Teljesen jól van, látszatra. Írja a phd-ját, éli a hátralévő életét. A kutyájuk nemrég jött hozzájuk, hogy ha a lány elmegy, a fiúnak legyen ő. Van egy kép, pont csak elkapott, a lány néz a kutyára, a kutya rá, de olyan szemekkel, hogy te jó ég. Nekem meg könnyben a szemeim.

Mondja a tesóm, hogy az egyik barátnőm mennyire megsértődött rám, mikor otthon voltam, amikor kb egyik éjjel sem aludtam, egyik szobában a mama, akinek féligmeddig már fogalma sincs a világról, de szerencsére jól van, a másikban az anyám, akinek egyáltalán nincs fogalma a világról, minden nap részeg, hogyan is lenne, s a barátnőm, hogy menjek át hozzájuk, mondtam, hogy oké, megpróbálok, de persze megint szituáció volt és így nem mentem át. De én nem részletezem neki, hogy a mama remegve jött be a szobámba, mert anyám ordibált vele egész délután, hogy aztán így az idegeim a plafonon, én ilyenkor, bocsánat, nem tudok átmenni senkihez, nem tudom a mamát magára hagyni. Aki hálisten másnapra már nem emlékezett semmire.

Fogalmunk sincs róla, hogy kivel mi van, ki hogyan él a “köszi, jól vagyok” mögött,  de olyan könnyű megsértődni egyetlen szóra, egyetlen meg nem értett, de megérteni nem is akart cselekedetre. Nincs a kettő között kapcsolat, talán annyi, hogy rövid az élet.

megint

gyertyásreggel, mindjárt kész a kávé, mert az úgy van, hogy első a gyógyszer, arra nem ehetekihatok, utána meg elkezdtem receptet keresni, hú de elment vele az idő. Almáslepénynek indult, vinni egy babaváróra, de látom ám, hogy rohadt az alma, nincs tejföl. Oké, mi van. Szilva, túró. Mindkettő a fagyasztóban. Dél körül kell indulnom. Na mindegy, mindjárt kész a kávé. Aztán majd a süti is.

Aztán jövök majd rendeszeresebben. Addig is, egy szerkesztői bejelentés vagyis üdvözletküldés Balázsnak és Csabának, két felettébb lelkes-kedves olvasómnak.

na most,

PHOTO-2019-10-30-13-25-07 mehet mindenféle kis bőrönd a nagy bőröndökbe, végre, hogy úgy szedtem ki mindent, hogy nem csak félretettem, hogy majd kell úgyis a jövő héten. A neszeszeremet is kipakolom. Az ember megmosta az ablakokat, megrendelte a tűzifát a kandallóba. Én meg rendet vágok, főleg a kertben, megjött a fagy, elvitte a dáliákat, téliesítek, még gyűszűvirágokat elültetek, meg a tulipánokat eldugom, imádok ősszel a kertben matatni. Szóval most kicsit lelassulnak a dolgok, ilyen ez az ősz, relaxos lesz. Igaz, hogy holnap Londonban dolgozok, de legalább már itthon leszek minden este. Ez pedig a ma reggeli utolsó teám a kis cottage-ban, ahol az éjjel aludtam, de erről is mesélek, főleg képekkel, mert mesebeli volt, teljesen.